Anyám, aki már nem él, gyakran mondogatta: „Adjátok ide a virágaimat, amíg láthatom őket”. Mint gyermek, ezt furcsának találtam, de mint felnőtt, a bölcsesség jelének tartom. Anyám megértette, hogy a test csak átmeneti, és ünnepelte az életet – „a most” azt jelenti, hogy az embernek minden pillanatban ki kell mutatnia, hogy szereti és tiszteli az életet. Életünk és mások élete is, a közeljövőben megszűnik. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Amikor a halál előtt meghalunk, akkor azt tesszük előre, ami előbbre való. Azok a cselekedetek élveznek elsőbbséget, melyek táplálják lelkünket és segítenek nekünk felismerni az illúziók és az anyagi kultúra hiábavalóságait. Mivel tudjuk, hogy az élet értelme abban rejlik, hogy készüljünk a dicsőséges halálra, ezért úgy kell megélnünk minden egyes napot, mintha az lenne az utolsó. Ezért nincs idő lényegtelen, fölösleges dolgokkal törődni. Még ha bizonyos értelemben fölösleges dolgoknak is kell, hogy időt szenteljünk, akkor is azt úgy kell megtennünk, hogy erősítse, vagy növelje az elsődleges, lényeges dolgok értelmét. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Annyi sok sérelmet lehet okozni a vallási életben. Ezek a sérelmek a mi legnagyobb ellenségeink. Az isteni szolgálat igen erős, potens, ám a sérelmek nagyon komolyan leállíthatják lelki fejlődésünket és megfojthatják az isteni futónövényt. A sérelmek olyan cselekmények, melyek visszafordíthatják tudatunkat előző bűnös életünkhöz, vagy pedig akadályozni fogják lelki érettségünket. A sérelem olyasmi, mint egy városi futárszolgálat, mely sürgős üzenetet visz arra vonatkozóan, hogy az ember ne figyeljen oda fontos és lényeges dolgokra. Ha az ember nem fog több sérelmet okozni, akkor úgy kezd majd élni, hogy megfelelően fel tud majd készülni az elkerülhetetlen dolgokra. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Sok ember csapott már be, okozott csalódást, hazudott, manipulált, sőt kihasznált bennünket. Ha eddigi tapasztalatainkon meditálunk, az olyan, mintha újra élnénk őket. Ezek a tapasztalatok természetesen hatottak ránk és különböző módon formáltak bennünket. Sokan e csalók és kizsákmányolók közül maradandó sérüléseket okoztak nekünk. Néhány esetben egy egész életre. Normálisnak tekintjük, hogy azok, akiket megbántottak és kihasználtak, keresik a bosszút és keményen büntetni akarják az elkövetőt. Ezt könnyebb megtenni, ám ez nem fogja megoldani a problémát. Sokkal fontosabb a megbocsátás, ami a legfőbb eszköze az ilyen problémák kezelésének. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

A legtöbb embernek vannak barátai, akikkel találkozni akar, vannak olyan helyek, ahová el szeretne látogatni, tapasztalatok, melyeket szeretne átélni. Ha fontos személyiségekkel találkozunk, ismerkedünk vagy közösködünk, akkor ez bennünket is fontossá tesz, legalább is mások szemében. Ha izgalmas utazásokon veszünk részt, életünk kalandosabbnak tűnik. S ami még ennél is fontosabb, ha sok izgalmas tapasztalatot sikerül szereznünk, akkor az élet tűnik értelmesebbnek. Mindannyian keressük az élvezeteket, és mindig készek vagyunk azokat megtapasztalni. De az igazi lelki ember nem törődik túlzottan mindezzel, mert ismeri a világ ideiglenes, sőt illuzórikus természetét. Ha az ember megfelelően felkészül élete folyamán a halál fogadására, akkor elsajátítja majd a halál előtti meghalás tudományát, és kapcsolatot tud teremteni a lélekkel s annak otthonával, a lelki világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Néha annyira el vagyunk foglalva teendőinkkel, sőt az olyanokkal is, melyeket szeretteink miatt és érdekében teszünk, hogy nincs időnk kimutatni, vagy elmondani, mennyire szeretjük őket. Néha pedig mások vannak annyira elfoglalva teendőikkel, melyeket miattunk és a mi érdekünkben tesznek, hogy nekik sincs idejük kimutatni, vagy megmondani, mennyire szeretnek bennünket. Ám ha igazán megértjük, hogy ez az élet felkészülés a halálra, akkor mindig lesz időnk szeretetet adni és kapni.
Amikor valaki meghal, a szomorúság nagy része abból fakad, hogy hiányzott a meghittség a kapcsolatból. Úgy érezzük, mondani akartunk neki valamit, vagy tenni akartunk valamit érte, vagy hogy az elhunyt akart mondani nekünk valamit, vagy tenni akart valamit értünk. Mindegyik fél hajlamos a fontos alkalmak és pillanatok halogatására vagy minimalizálására. Különösen akkor, ha valaki csupán csak azért él, hogy egyen, aludjon, kielégítse nemi vágyait és védekezzen, vagy pedig azért, mert egy erős és hamis önzés kerítette hatalmába. Ilyen esetekben könnyű elmulasztani a megfelelő alkalmat. És az ember elmulasztja a lehetőséget arra, hogy megmondja vagy megtegye azt, ami a többi ember legmagasabb szükségleteit elégítené ki, sőt másokat is megakadályoz ebben.

A minőségi asszociáció a legfontosabb. Ha van minőségi asszociáció, akkor az ember mindig tanul vagy tanít valamit. Az ilyen asszociáció arra épül, hogy együtt vagyunk azokkal, akiknek szintén eltökélt szándéka, hogy véget vessenek a születés, a betegség, az öregség és a halál visszatérő ciklusának. A minőségi asszociáció révén az ember megérti, hogy van élet és halál, és e kettő nem létezik egymás nélkül. Ily módon az ember mindig úgy fog cselekedni, hogy tudni fogja: az élet az önmegvalósításért adatott, s a halál, amely az anyag és az anyagi test számára elkerülhetetlen, nem asszociálódik a lélekkel. Meg kell halnunk, hogy élhessünk! Ezt akkor fogjuk megérteni, ha elfogadjuk minden anyag pusztulásának és megszűnésének elkerülhetetlenségét. Ez esetben tisztelni fogjuk az eddig történt haláleseteket, és azokat is, melyek meg fognak történni, tudva tudván, hogy azok az örök élethez vezető utat készítik elő.

Az igazi lelki személy mélyen átérzi anyám igazságát, aki azt mondta: „Adjátok ide a virágaimat, amíg láthatom őket.” Mert ha egyszer a test elmúlt, a lélek az új találkozásra siet; ezért már most fontos, hogy megmondjuk és megtegyük azt, ami mindenkinek a legjobb! Ahol sérelmeket okoztunk, ott megbocsátásért kell esedeznünk, és nem szabad sebeket ejtenünk többé! Amikor emberekkel találkozunk, érdekes helyszíneket látogatunk, és izgalmas tapasztalatokat szerzünk, akkor az előbbre való dolgokat kell előbbre helyeznünk, megértvén már most a különbséget aközött, hogy mi az ideiglenes és mi az örök! Életünk minden napját úgy kell megélnünk már most, mintha az dolgaink egészséges lezárását jelentené! Ha azért élünk, hogy szeressünk, akkor ez a legtermészetesebb, mert akkor minden asszociációnk minőségi asszociáció lesz, melyben megosztjuk együttérzéseinket, elszántságunkat és az önmegvalósítás tapasztalatait, s ugyanakkor másoktól is ugyanazt kapjuk cserébe.

Ez a technológiája annak, ahogy már most az életet ünnepelnünk kellene és ahogy élnünk kellene, megfelelően készülődve a távozáshoz s e földi léthez nem ragaszkodva annak érdekében, hogy elsajátíthassuk a halál előtti meghalás tudományát, hogy ezáltal kapcsolatot tudjunk teremteni a lélekkel és annak otthonával, a spirituális világgal. Végül is, a halál eltávolít mindent, ami hamis és másodlagos.

Én vagyok az a nyomorult szegény koldus, aki kétségbeesetten igyekszik meghalni a halál előtt.

Uram, Tőled és szolgáidtól távol lenni elviselhetetlenül nehéz. Csak azért élek, és maradok életben, hogy megvárjam a dicsőséges újraegyesülést Veled. Tudom, ha egyszer találkozhatom Veled és szolgálóiddal, rögtön elfelejtek minden szenvedést és bánatot, melyben milliónyi életem során volt részem.

Kedves Úr Syama, minden vágyam, hogy Veled lehessek és önzetlenül szerethesselek. Ha arra gondolok, hogy a bujaság és kéjvágy mily hosszú ideig tartott fogva, akkor rögtön el szeretném hagyni ezt a testet. Azért voltam annyi ideig távol Tőled, mert ilyen testekre vágytam. Ezt tudván, hogyan is maradhatnék akárcsak egy nappal is tovább ebben a testben?
Kedves Úr Syama, most, hogy csak Terád gondolok, látom, hogy mennyire jelentéktelen a világi tudás és tudomány.

Kedves Úr Syama, ha a gazdagságra gondolok, akkor arra is gondolnom kell, hogy milyen hiábavalóság földi kincseket gyűjteni. Amikor alszom, akár holt is lehetnék, hacsak nem Rólad álmodom. Minden cselekedetem, mely nem Tekörülötted folyik és nem Rád összpontosul, fölösleges időpazarlás.

A barátságról? Aki nem segít abban, hogy Hozzád eljussak, nem lehet igazi barátom. Ha a hírnévre gondolok, arra kell gondolnom, hogy milyen terhes dolog bárkinek is a figyelmét Magad felé fordítani ahelyett, hogy Feléd fordítaná. Az olyan beszélgetés, mely nem Közted és szolgálóid között folyik, olyan, mint a recsegő trombita, melytől megfájdul a fülem. Olyasmit olvasni, mellyel nem Téged szolgálhatlak, üres időpazarlás.

Kedves Úr Syama, attól rettegve, hogy még egy éjszakát kell eltöltenem anélkül, hogy a társaságodban lehessek, minden napomat azzal töltöm, hogy Rád gondolok, arra, hogy még egy nap, vagy talán annyi sem, és ”meglátom az Úr lótusz lábait.”
Most az ébredés is ugyanaz, mint az alvás, mert nem tudok nyugodni, mert Téged kell keresni, bárhol is legyél.

Kedves Úr Syama, oly állhatatosan foglak keresni, hogy az Úr Brahma majd azt mondja: “Ez a lélek állhatatosabban keres Téged, mint ahogy én kerestelek, mielőtt meghallottam volna azt a szót, hogy „tapah”. Könyörülj rajta, Uram.”

Kedves Úr Syama, oly kitartóan fogok törekedni arra, hogy megértsem útjaidat, hogy Saraswati Istennőnek is nehéz lesz biztosítania hozzá a szükséges tudást. Oly nehéz leszz, hogy Hozzád fog könyörögni: „Uram, könyörülj ezen a szegény lelken”.

Uram Syama, minden nehéz próbát ki fogok állni, egymás után utasítva el Maya minden kísértését, és Hozzád kiáltva, olyannyira, hogy Indra személyesen fog közbelépni, kérve-kérve Téged, hogy ne rój rám több próbát. Könyörögni fog: „Uram, kegyelmezz meg ennek a léleknek.”

Uram, annyira eltökélt szándékom megnyerni Téged, hogy ezt még Kapila is megbeszéli anyjával, és még Sukadevát is ráveszi arra, hogy egy percre félbe szakítsa társalgását Maharaja Pariksittal, és azt mondja: „Uram, kegyelmezz e szerencsétlen szegény léleknek.”

Kedves Uram, Syama, még maga Rupa Gosvami is zavarban lesz, ha ezt a bolondot látja, aki én vagyok, akiben már nincs semmi földi vágy, és csak remete akar lenni Kali e pokoli korában. És látván ezt a lehetetlen helyzetet, értem fog könyörögni, mondván: „Uram, kegyelmezz e nyomorult léleknek.”

Kedves Uram, Syama, még Prahlada figyelmét is felkeltem. A következőket fogja mondani: „Ez az ember annyira alacsony rendű, durva, és semmi érzéke a folyamathoz. Sértegeti a hívőket, irigykedik a sadhukra, és nem kedveli a bhajanát vagy a kirtanát. Nem tudja igazán, hogy mit is jelent a Szent Név, tele van kétellyel és métellyel, ám ennek ellenére azt hiszi, hogy az Úr mégis csak megkönyörül rajta. Ó Uram! Szánd meg ezt a szegény lelket, mert kegyelmed nélkül semmi reménye, hogy mindazt elnyerje, amire vágyik”.

Kedves Uram, Syama, ha szolgáid nem segítenek, ha híveid cserbenhagynak és nem törődnek velem, édes társaságod elérése lehetetlen lesz számomra. Semmink sincs, ami teljes figyelmedre méltatna bennünket. Ezért készen állok, hogy megtegyek mindent, amit kell, bár semmire sem vagyok igazán képes. Olyan szánalomra méltó vagyok, hogy nagy bűneim csak akkor nyernek bocsánatot, ha ilyen dicső személyiségek könyörögnek érettem. Semmire sem vagyok méltó. Csak imádkozni tudok Hozzád vagy valamelyik szolgádhoz, hogy könyörögjön érettem. Én vagyok az a koldus, akinek nincs reménye arra, hogy elnyerje társaságodat, de egy napot sem élhet tovább nélküle.

1. Mély, erős vaisnava kapcsolatok,
2. Kiegyensúlyozottság mind anyagilag, mind lelkileg (se a munka ne menjen a lelki élet rovására, se a lelki élet ne menjen a munka rovására),
3. Hűségesnek lenni Sríla Prabhupádához, de nem szektáriánusnak lenni,
4. A tehenek, az öregek, a bráhmanák, a nők és a gyerekek védelmezése,
5. Úgy látni minden találkozást, mintha a lelki életünk minősége függene tőle,
6. Ugyanazt a szeretetet adni másoknak, mint amit a számunkra legkedvesebb személy felé érzünk,
7. Minden konfliktusban először a saját hibánkat látni,
8. Úgy tekinteni a körülöttünk lévőkre, mint akik a halálunkkor is ott lesznek.

„Légy önzetlen, alázatos és bátor! Állandóan emlékeztetni kell magunkat arra, hogy van valami különleges minden személyben, aki igent mondott Krsnának.”

Képzeld el, hogy minden anyagi bőséggel rendelkezel: vagyon, hírnév, óriási tudás, vakító szépség. Vedd sorra mindegyiket, és rájössz, hogy ezek közül egyik sem lehet az élet végő célja. Kérdezd meg magadtól: na, és mi lenne, ha rendelkeznék evvel? Mire való mindez?

2. Nem ez a test

Mond figyelmesen: „van egy testem- de én nem vagyok ez a test”, „van egy elmém- de én nem vagyok ez az elme”. „Van egy munkám – de én nem ez a munka vagyok”. Meditálj minden problémás helyzeten így.

3. Más ember szemszögéből

Válassz ki egy konfliktust, amitől éppen szenvedsz. Írj egy levelet magadnak, mintha a másik oldalt képviselnéd, próbáld megérteni a másik oldal nézőpontját.

4. Lásd Istent mindenhol

Gyakorold, tekints mindenkire Isten energiájaként.

5. Mindennek van egy célja

Nincsenek véletlenek. Mindig valamilyen okból kifolyólag jönnek a megpróbáltatások. Próbáld mindegyik esetnél megkeresni ezt az okot. Fordítsd a negatív eseményeket pozitívvá, a pozitívakat mégjobbakká. Bölccsé válsz.

6. Felelősség

Képzeld azt, hogy Isten mindentlátó szeme, és az angyali seregek mindig figyelnek téged. Becsületesebben fogsz így élni.

7. Szükség a szeretetre

Segítségért kiálltani sok formában lehet. Minden szituációra úgy tekints, mint adni a szeretet, vagy kérni a szeretetet.

8. Szeretet a gyakorlatban

Tekintsd magadra úgy, mint a tettekben megtestesült szeretet.

9. Halálközelben

Három hónap múlva meghalsz. Mennyiben élnéd le máshogy az utolsó napjaidat? Nem késlekedhetünk. Nem szabad, hogy a prioritások háttérbe kerüljenek. A fontos, lényeges dolgokat MOST kell megtenni!

10. Második esély

Képzeld el, hogy most azonnal meghalsz. Látod azt, amit itt hagysz magad után, és hogy milyen hatással van a halálod híre másokra. Mi az, amit sajnálnál? Milyen dolgokat hagytál elintézetlenül? Ezeket a dolgokat ma kell megcsinálnod.