(Ez volt élete utolsó beszélgetése a bhaktákkal. Hat nappal később elhagyta a testét. A hangja igen gyenge volt, és csak nagy nehézségek árán tudott beszélni.)

A végkövetkeztetés az, (szünet), minden jel arra mutat, hogy megérkeztek a szekerek, és készen állnak. Most nektek is készen kell állnotok, és nekem is teljesen fel kell készülnöm. Már olyan sokszor hallottátok tőlem ezeket, hogy most ezt meg ezt kell tennünk… valójában… a jelek…, de hát olyan sokan vagytok a nagyvilágban, hogy rengetegszer kell figyelmeztetnünk benneteket.

És néha félek… a félelemtől, félek az átmenettől. A halál egy átmenet, egy édes átmenet, mert kiemeli az embert az összes illúziójából, és az összes zavarodottságából. Ez persze csodálatos mindannyiunk számára. Eltávolít minden illúziót azzal kapcsolatban, hogy minek képzeltük magunkat és, hogy mit hittünk arról, hogy mi lett belőlünk az életünk során. Ez tehát egy… Segít valódivá válni. Nem csodálatos? Olyan sok minden van, amit… úgy viselkedünk, mint a bohócok, és aztán a halál mindent félredob. Most képesek vagyunk, képesek vagyunk teljesen valódiak… Segít, hogy megértsük ki is a valódi apánk és anyánk, és ez a legédesebb dolog, amit valaha is tapasztaltam.

Nem egészen emlékszem az elmúlt életemre, csak egy részére emlékszem vissza, vagy még arra sem fogok emlékezni. Egy új élet kapuján állok, de most nem fogok teljesen visszaemlékezni ennek az életnek az élményeire, de azért megpróbálok megosztani veletek annyit, amennyit csak tudok, mert olyan sok mindenen megyek keresztül, amiből tanulhattok, és nem akarlak cserbenhagyni benneteket. Nem akarom ezt tenni… és imádkozok Prabhupádához, hogy semmiképpen se valljak kudarcot. Imádkozok, hogy ne valljak kudarcot…

Nem is sejtitek, hogy ez a helyzet milyen nehéz. Láthatjátok, hogy a meleg miatt, amit érzek, milyen átkozottul nehéz. (Maharája lázas volt, és sokat izzadt. Az ápolóknak gyakran meg kellett törölgetni Maharája arcát egy törölközővel, hogy eltávolítsák az izzadságot. Néhányan nevettek a viccelődésen.) Kemény munka ez. Nagyon kemény. Fegyvert tartanak a fejemhez, és rengetegen figyelik, hogy végigcsinálom –e a feladatomat. (Vasudeva prabhu legyezni kezdi Gurudevát egy pávatoll legyezővel.) Lázas vagyok, úgyhogy, ha legyeznek, ne gondoljátok, hogy imádnak, csak higgyétek azt, hogy imádnak. Ne gondoljátok, hogy imádnak, hanem gondoljátok azt, hogy imádnak (nevetés). Egy szempontból épp arra készülnek, hogy maguk is beüljenek a forró székbe. Felkészülnek a… (szünet) amúgy, egy kicsit enyhébben is imádhatnak (nagy nevetés). Azt hiszem, most már használhatják a kamerát (camarát), az valahogy nem olyan fellengzős.

De tulajdonképpen az történik… (nem lehetett hallani)… velem, hogy két dolog történik. Egyfelől mindig azt kell mondanom, hogy őszintén… úgy érzem, már nem bírom… utálom ezt mondani, de úgy érzem, már nem bírom tovább elviselni a fájdalmat. Másfelől, pedig, úgy érzem, már nem bírom tovább elnézni azt a szenvedést, amin az emberek mennek keresztül, most, hogy jobban megértettem. Nem, rendben van, ez mind a folyamat része. És mégis, úgy érzem, hogy rettenetes az a fájdalom, amit az embernek el kell viselnie itt az anyagi világban, és tenni akarok valamit…(egy kisbaba gőgicsél) egyet értesz velem kicsim, elég fájdalmas lehetett végigmenni a szülőcsatornán nem? Még emlékszik rá. Úgy gondolom, hogy olyan közel van az a sok szenvedés, hogy még nem felejtette el olyan könnyen. Mi olyan könnyen elfelejtjük, ami történt velünk akár egy héttel ezelőtt, vagy néha hónapokkal ezelőtt. Csak a szúnyogtól elviselt szenvedés, amik a múlt hónapban csíptek össze Nigériában… huh… néhány hónapja Nigériában, és az a szenvedés, amin néhány hónapja Boszniában mentem keresztül. Már elfelejtették, de sok olyan lélek van, akik nem felejtették el mindazt a szenvedést, amit átélek… csak az, hogy megpróbálok vizet inni (elérzékenyül). El sem tudják képzelni, hogy milyen szenvedést érzek, amikor próbálok vizet inni… (szünet) (hallhatatlanul). Megpróbálni felébredni reggelente, altatót bevenni… mindez kiüt a fájdalommal. Olyan ez, mintha altatót venne be az ember, hogy felébredjen, és aztán altatót venne be, hogy elaludjon… a legtöbben el sem tudjátok képzelni, hogy milyen ez a fájdalom. A saját fájdalmamra kellett volna koncentrálnom… de nem ezért aggódom, millió és millió ember éli ezt át. Azért a több millió emberért aggódom, akik mellett nincs senki, aki tudna nekik segíteni. Senki se, aki tudna segíteni… semmilyen életvédő felszerelés (elérzékenyül). Az emberek, akik szenvednek, de (nem lehet hallani)… semmilyen felszerelés, semmi enyhülés. Igen, érzem a saját pusztulásomat és fájdalmamat, de még jobban érzem mások szenvedését, amin keresztülmennek…

A szobában tartózkodó bhakták beszélni kezdenek: szeretünk Maharája, nagyon szeretünk téged!… Segítünk a gyerekeknek, minden gyermekednek…

BTS: Először had mondjam el mindannyiótoknak, hogy én mennyire szeretlek benneteket.

Bhakták (sírva): Szeretünk téged!

BTS: Nem tudom, mikor halok meg, de… de, amikor a harci szekér megérkezik… (nem lehet hallani) erőre lesz szükségem (sír)… Most azonnal meghalhatok. Szóval kinél lesz a mikrofon? Adjátok Vrajalílának a mikrofont. Mataji, nálad lesz a mikrofone?

Vrakesvara Pandit Prabhu halk édes bhajanába kezd, sok bhakta (még Vrakesvara is) sír.

Candramauli Swami azzal kezdte Bhakti-tirtha Maharája dicsőítését, hogy köszönetet mondott a társulásért és útmutatásaiért, majd kifejezte, mennyire lesújtotta maharája eltávozása. Beszélt arról, hogy Maharája képes volt megérteni az embereket, és jelentős módon segíteni nekik. Azt mondta, hogy ő „a szív nyelvén szólt”, és erős, elmélyült odaadó szolgálatot végzett, „aki minden pillanatot Sríla Prabhupádának akart ajánlani”. Együttérzése miatt Bhakti-tírtha Maharája vállalta a lemondást, hogy mindenféle úton-módon eljuttassa a tanítást a különböző emberekhez. Elmondott néhány szép történetet is. Az egyikben elárulta, hogy Bhakti-tírtha Maharája volt, az, aki képessé tette őt arra, hogy végül meghozza a döntést: utazni és prédikálni fog. Annakidején Maharája sok vezetőnek kérte a tanácsát, mégis bizonytalan maradt. De, amikor Bhakti-tírtha Swami tömören csak annyit válaszolt neki, hogy prédikálnia kell, azonnal szilárd meggyőződést érzett: „igen, ez az, amit tennem kell.”

Bir Krsna Swami elmondta, hogy az egyik ok, amiért olyan nagyszerűnek érzi az ISKCON-t, az, hogy semmilyen más szervezet sem mondhat magáénak egyetlen olyan személyt sem, mint Bhakti-tírtha Swami. Sokak meglepetésére Maharája elmondta, hogy úgy is ismeri Bhakti-tírtha Maharáját, ahogy mások nem, hiszen együtt csatlakoztak és együtt tanultak az elején. Mindenki elragadtatva hallgatta, hogyan sírtak egymás vállain, miután jól megszidta őket a vezetőjük. Bir Krsna Swami elmondta, hogy Bhakti-tírtha Maharája lágyszívűsége már akkor nagyon nyilvánvaló volt. Bir Krsna Swami tovább dicsőítette Maharáját, és azt mondta, hogy nem esik messze az alma a fájától, mert a tanítványaival való társulás közben az ember megtapasztalja a szeretet, a szolgálat és a meghódolás csodálatos ízét. Hangsúlyozta, hogy Bhakti-tírtha Swami figyel minket, és felelősséggel tartozunk utasításainak szolgálatáért és tanításainak terjesztéséért.

Bhakti Caru Swami elmondta, hogy amint Rukmini beleszeretett Krsnába csak azáltal, hogy hallott Róla, ő is beleszeretett BTSwamiba, és csodálatos jellemébe, miután halott prédikáló hőstetteiről, és hogy Prabhupáda mindig milyen izgatott volt, és hogy aggódott érte, hiszen tudta, hogy milyen bátor erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy terjessze a Krsna-tudatot a Vasfüggöny mögött. Látta, hogy mindketten mennyire szerették egymást. Aztán megosztotta velünk egy nemrégiben folytatott beszélgetésüket, amikor BTSwami azt mondta Maharájának, hogy halála után tovább fog vele kommunikálni. Ez után Maharája kijelentette, hogy Krsna azért küldte BTSwamit, hogy megáldja a világot, és most visszavette őt.

Saudamani Mataji Bakthi-tírtha Swami becsületes, őszinte jelleméről beszélt. Elmondta, hogy Ravindra Svarúpa Prabhu nagy bhaktának nevezte nagy lemondásáért és kemény munkájáért. Megjegyezte, hogy Maharája milyen hálás volt Prabhupádának, és ezt úgy mutatta ki, hogy komolyan vette a szolgálatát. Befejezésképpen megemlítette, hogy BTSwami tanítványainak megvan az az előnyük, hogy menedéket vehetnek Maharája Istentestvéreinél, hogy segítséget és útmutatást kapjanak Gurumaharájuknak végzett szolgálatuk folytatásában, amit ki kell használniuk.

Rádhanátha Swámi elmondta, hogy a szeretet iskolájában, ahogy Bhakti-tírtha Swámi nevezte a Krsna-tudatot egy video felvételen, a legfőbb tantárgy az elkülönülésben érzett szeretet. Megemlítette, hogy Maharája azt mondta, Prabhupáda visszahívta őt, és most előremegy, hogy előkészítsen minden a számunkra, hogy csatlakozhassunk hozzá. Azt is elmondta, hogy Maharája rendkívüli életet élt, aki egy nehéz háttérből jött, hogy királyok és államfők tanácsadója legyen. Maharája életét lelki sikertörténetnek nevezte… Elmondta nekünk, hogy üldözték Maharáját, aki kiállt mások mellett, vállalva a kritika és az erőszak kockázatát csak azért, hogy érezzék, valaki szereti és bátorítja őket.

Amiya Vilasa Swami először Hyderabadban, Indiában látta Bhakti-tírtha Swámit, amikor még brahmacári volt, aztán a detroiti Ráthá-yátrán találkoztak és táncoltak, majd Gíta-nágariban töltöttek együtt időt. Azt mondta, hogyha valaki nem önmegvalósított nem tudja olyan lelkesen prédikálni a Krsna-tudatot, de Bhakti-tírtha Swami annyira lelkesen prédikált, ami nagy megvalósításról tanúskodik. Végezetül kifejezte Maharája aggodalmát az ISKCON problémái és a bhakták jóléte miatt.

Másnap meghozták a Gurudeva transcendentális hamvait tartalmazó urnát. Kinyitották Gurudeva szobáját darsanra. Ez volt az előző napi nagytakarítás ékköve (lásd a képeket). Miután megérkezett Gurudeva Samádhi urnája, elhelyezték a foteljában, amelyet áthatott Gurudeva személyes jelenléte. Sríla Prabhupáda édes éneke halkan szólt, és Rádhe-Syáma darsanjukat ajánlották. Boldogabbnak tűntek most, hogy szeretett bhaktájuk olyan közel van Hozzájuk. A szobában gazdag és erőteljes légkör uralkodik, ami mindenkire hatott, aki csak belépett. Az elmúlt pár nap során sok bhaktának voltak mély élményei ebben a szobában.

Dél körül Rádha-vallabha és a manhattani bramacárik feljöttek, hogy egy utolsó pizza partit készítsenek az ápolók számára. Rádha prabhu nagy gonddal összegyűjtötte az edényeket és a hozzávalókat a „pizzás készletéből”, és belekezdett főző-meditációjába, ami gyönyörű látványt nyújtott. Amikor Rádhá főz, nagyon nyugodt és összeszedett. Nagyon eredeti, szolgáló hangulatban dolgozik. Miután elkészült, és felajánlották a bhogát, Yajna Purusa Prabhu, az asramvezető, lett a feast főosztója. Rádhával együtt szolgálták Gurudeva ápolóit, akik az étkezőben ültek, és a többi brahmacárit, akik kint foglaltak helyet. Saláta, paradicsomos tészta, gyümölcslé és a híres Gunagrahi vékony-tésztás pizza zárta a menüt. Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy végül én is megtapasztaljam ennek a transzcendentális pizzának és a melegszívű felszolgálásának a csodáját. Mindez után felszentelt fagylaltot is szolgáltak. Az ápolók jóllaktak a prasádamtól, és hálásak voltak a manhattani bramacáriknak mindazért a szolgálatért, amit Gurudeva eltávozásának idején végeztek. A feast végeztével a bhakták közötti szerető kapcsolatok egy újabb fejezete is lezárult, mely arra emlékeztetett minket, hogy hol is található a valódi vigasz. „Minden, amink van, az egymás társasága.”

Bárcsak Bhakti-tírtha Swami öröksége továbbra is megszállna valamennyiünket.

Ahogy Gurudeva a belső udvar kapuja felé haladt Brahma-muhurta Prabhu szentelt vizzel kezdte felszórni a területet, hogy megtisztítsa azt. Aztán segített Sríla Rádhanátha Swaminak, egy rövid púját tartani Gurudevának, amit Maharája nagy tisztelettel ajánlott fel neki. Gurudevát kihozták az ajtón le a lépcsőn, ahol a bhakták tömegének kirobbanó éljenzése és tánca fogadta őt. Sríla Bhakti-tirtha Swami vidám eltávozási szertartása mozgásba lendült, ki a házból Srí Srí Rádha-Damodara felé.

A fáklyákkal és jelzőtüzekkel jelölt ösvényen a bhakták áthaladtak az erdőn, le a dombon a templom irányába. Gauraváni tovább vezette, a mostanra már kihangosított kírtant. A bhakták kiértek az erdőből, és ahogy a templom közelébe értek a kírtana felerősödött, ahogy Gauraváni a következőket énekelte: „Jaya Rádha-Dámodara, Rádha-Dámodara, Rádhe – Bhakti-tírtha Swami Pranadana he”. Ahogy Gurudeva a templom közelébe ért, úgy tűnt, mintha táncolna gyaloghintóján, majd az ünneplő, vidám kírtanjával és szeretteivel körülvéve belépett a templomba.

A bhakták a kírtana sodrásával beözönlöttek a templomba. Aztán bejött Gurudeva, és azonnal Sríla Prabhupáda elé vitték őt. Ott magkapta szeretett lelki tanítómestere darsanját. Gurudeva kedves Istentestvére Ő Szentsége Candra-mauli Maharája ott várta, hogy Sríla Prabhupáda maha fűzérével és a mayapuri Nrsimhadeva pavitra fűzérével üdvözölje őt. Maharájnak adtak még egy különleges kis csokrot is, hogy azt is ajánlja fel Gurudevának. Aztán Rádhanátha Swami púját ajánlott Sríla Prabhupádának és Gurudevának, amit ismét nagy szeretettel és tisztelettel végzett. Amint befejeződött a púja, Gauraváni Prabhu kírtanja ismét gyors tempót vett fel, és eközben Srí Srí Rádhá-Dámodara elé vitték Gurudevát darsanra.

Az Urak különleges fehér ruhát öltöttek. A hagyomány szerint az emberek fehérbe öltöznek, hogy leróják tiszteletüket a szeretett elhunyt előtt. Amint Gurudeva az Urak elé ért, felemelték a gyaloghintót, hogy tisztán láthassa Őket. Kartamisa Prabhu, a főpujári, Rádharáni friss maha fűzérét adta Gurudevának, és felhívták Rádhanátha Maharáját az oltárra, hogy ő ajánljon púját az Uraknak, a prasádamát, pedig Gurudevának. A púja után Maharája felajánlotta Damodara maha fűzérét Gurudevának. Ez alatt Kalpavriksa Prabhu vezette a kírtant. Befejezésképpen Vrndavana uralkodó Rádha-Krsna múrtijainak szent nevét vibrálta.

Vrakesvara Pandit volt a következő kírtan vezető. Ahogy énekelt Gurudevát lassan elhelyezték egy asztalon, amit Kalpavriksa készített személyesen erre a szertartásra. Az asztal gyönyörűen volt díszítve, mindenféle kedvező jelekkel, lótuszvirág lenyomatokkal és sok-sok virággal. Tulasit és különböző púja-kellékeket helyeztek a szélére. Gurudevát az asztalra helyezték, a szertartás végéig. Ahogy letették Gurudevát a kírtana felerősödött, és Rádhanátha Swámi belibbent a kírtanázó bhakták közé, és eksztatikusan táncolni kezdett.

Miután Gurudevát elhelyezték a ravatalon, Brahma-muhurta Prabhu megtartotta a bevezető púját Bhuta-bhavana, Sadacara és Vrndávana (Gurudeva vrndávanai brahmacári tanítványa) segítségével. Együtt mosták meg Gurudeva lótuszlábát, homlokát chandannal díszítették és púját ajánlottak neki. Eközben sok mataji gyűlt össze, hogy nagymennyiségű bhogát ajánljanak a Múrtiknak, és a púja befejeztével az ajánlás is befejeződik majd.

Ekkor Sríla Rádhanátha Swami a következőket mondta:

„A mai nap nagy ünnep, egy igazán nagy személyiség életének, szavainak és szeretetének ünnepe. Elkülönülésünk szeretetének könnyeivel ünnepeljük ezt a kedvező eseményt… Bhakti-tírtha Swami Maharája az életét Sríla Prabhupáda együttérzésének eszközeként adta. Mindent feláldozott értünk.” Maharája mély hálával beszélt Gurudeva áldozatáról. Szívből jövő, őszinte szavai arra szólítottak fel minket, hogy lelki életünk jelentős segítségeként fogadjuk el Gurudeva életét és örökségét. Aztán Maharája elkezdett bhajanázni, Savarana-sri-gaura-pada-padme (je anilo prema dana)” Beszélt egy nagy Vaisnavától való elkülönülés természetéről, és azt is elmagyarázta, hogy hogyan írta Narottama dása Thakura ezt a dalt szeretett barátja Srinivása Ácárya eltávozása után. Maharája azt mondta, hogy, amikor elkülönülést érzünk a nagy bhaktáktól, az elveti az isteni szeretet magját, mert ahogy egyre nagyobb szeretet érzünk az Úr nagy bhaktái iránt, egyre közelebb kerülünk a valódi Bhakti hangulatához. „mad-bhakta-pújábhyadhiká” – az Úr legnagyszerűbb imádata a bhaktájának imádata.

Rádhanátha Swami aztán megkérte a bhaktákat, hogy úgy énekeljék el ezt az imát, hogy Ő Szentsége Bhakti-tírtha Swami elégedett legyen. Maharája egészen a végsőkig velünk volt, és segített bennünket, hogy a megfelelő irányban maradjunk. Befejezésképpen elmondta, hogy Maharájának milyen nagy vágya van arra, hogy bármilyen missziót végrehajtson, amit csak Sríla Prabhupáda ad neki a lelki világban (a bhakták erre egy hangos Haribol-lal válaszoltak). Végül így szólt „most már ott van Srí Vrndávana Dhámában a Gopákkal és a Gopikkal. Sríla Prabhupáda megnyitotta Goloka kapuját szerető szolgálatának.” Aztán énekelni kezdett, és közben magyarázatokat fűzött a bhajana hangulatához, hogy segítse rögzíteni az elménket. Nagyon meditatív élmény volt.

Miközben Maharája bhajanázott levették az ajánlást az oltárról, és lehozták, hogy felajánlják Gurudevának. Egy lepedőt helyeztek Gurudeva elé, hogy egyedül lehessen. Ezt is Brahma-muhurta Prabhu szervezte. Felfoghatatlan volt, hogy volt képes mindent végigcsinálni. Pedig így volt, és mindent nagy szakértelemmel tett. Rádhanátha Swami bhajanája hamarosan befejeződött, és Gurudeva is végzett a prasádam megtisztelésével.

Ekkor puspanjalit ajánlattak Gurudevának. Ez után sorban állva virágot és hódolatot ajánlottak neki.

Ezt követte a Gurupuja. Gurudevára hangolódva a bhakták énekelni kezdték a Gurvástakam imákat. Erősen koncentráltak Gurudevára. A bhakták az egész fesztivál alatt lenyűgözött hangulatban voltak, és a szent név pontosan érthető volt. Gyakran megesik, hogy a szent név elvész a nagy lelkesedésben vagy a hangszerek hangjában, de ma, ahogy telt az idő egyre hangosabb és tisztább lett. Minden egyes kirtanával nőtt a lelkesedés, de a szent név nem hullott darabjaira. A bhakták közötti egység egyre jobban elmélyült.

A Gurupuja áratit Vasudeva Prabhu (BTSwami egy idős nigériai brahmacari tanítványa) ajánlotta, miközben Advaita Ácárya Prabhu vezette a kírtanát. A puja méltóságteljes volt. Egyszer csak Brahma-muhurta átnyújtott Vasudevának egy nagy tálcát, amin több mint 50 ghee-láng égett. Vasudeva mellet ott állt Rádhanátha Swami, Dhanudhara Swami, Candra-mauli Swami és Veda vyasa priya Swami. Imádkozva álltak Gurudeva előtt. Advaita Ácárya mély és meditatív éneke, meghatotta a bhaktákat a büszkeség és az ünneplés érzéseit felkavarva bennük, mert jól ismerték Gurudeva életének nagyságát, és a jutalmat, amit most kapott érte. Ahogy ott feküdt mosolyogva, a bhakták olyan büszkék voltak rá.

Nem sokkal az után, hogy Advaita Ácárya énekelni kezdett, a bhakták eksztatikus táncba kezdtek, és rövidesen egy túláradó, táncos kírtanába Kerekedett. A tetőponton Advaita átnyújtotta a mikrofont Sahadeva Prabhunak, aki egy nagyon idős afrikai tanítvány, és csodálatos táncáról híres. Amikor táncol, mindenkinek Gurudeva tánca jut eszébe. Azonnal a Guruvandanam imát kezdte énekelni, miközben a bhakták folyamatosan ajánlották a virágokat és hódolatukat Gurudeva lótuszlábának. A legtöbben megfogták Gurudeva jobb lábát, és egy ideig kezükben tartották. Sahadeva kírtanja hamar átment Kelet-afrikai törzsi hangulatba, ahol a kírtana jellegzetes üteme mindenkit ugrálásra kényszerít. Így aztán Gurudeva fesztiváljának egyre növekvő egysége és lelkesedése, tovább növekedett.

Ezzel egy időben úgy tűnt, mintha a Gurudeva arcát díszítő mosoly kiszélesedett volna. Az ünneplés annyira tökéletes volt, és annyira képviselte Gurudeva személyiségét. Minden szervezetten időre történt, mégis nagyon vidám volt a hangulat. Akkora volt a változatosság. Az asszonyok kisgyermekeiket tartották, és segítettek nekik, hogy legyezni tudják Gurudevát, valamennyi korosztály és nemzetiség részt vett benne, és ebben a nagy tarka kavalkádban valódi vibráló egység uralkodott.

Ahogy Sahadeva folytatta, a Múrtik ajtaja bezárult. Ekkor a bhakták elindultak, hogy többször körbejárják a Múrtikat.

Negyed hat körül jött a nővér és megerősítette Gurudeva eltávozását, és intézkedett a gyógyszereivel kapcsolatban. 17:25 körül megkezdődött a fürdetés. Sríla Rádhanátha Maharája bejött, mert eddig nem tartózkodott a szobában. Nagyon megindította Gurudeva eltávozása, de most bejött, hogy részt vegyen a többi ápolóval együtt Gurudeva fürdetésében.

Gurudeva fürdetése mindenki számára megható élmény volt, aki látta. Egy nagy lelki harcos, aki mindenét feláldozta, befejezte küldetését, s most győzelmi fürdőjében részesül. Minden feszültséget és fájdalmat, amit missziója közben élt át, most elmos ez a gyönyörű abhisek, amit szeretett tanítványai, és legkedvesebb Istentestvére ajánl neki.

Gurudevát panca gavyával fürdették, mely öt anyag (joghurt, ghí, tej, tehén vizelet és trágya) keveréke. A felhasznált víz szentvizek keveréke volt: Gangesz víz Mayapurból, mely a tavalyi Gaura Purnim teliholdas éjszakájáról származik, Rádha-kunda víz, Pavan Sarovar, Kusum Sarovar és még sok más szentvíz. Nagyon bensőséges volt, amint az ápolók és Rádhanátha Maharája abhisekot ajánlottak Gurudeva szent testének. A szertartás olyan megható volt, hogy Rádhanátha Maharája előbb távozott. A fürdetés után Gurudeva teste békésnek és nyugodtnak. Háromnegyed hatkor Gurudeva lábáról lenyomatot készítettek, s utána újra megfürdették (most már csak vízben). Gurudevára ez után új kopint, dhotit, kaunti-malát és brahmin zsinórt adtak. A brahmin zsinór Srí Syámasundaráé volt a vrndávanai ISKCON-templomból. Fél hétkor behívták Rádhanátha Swámit, hogy írja fel Gurudeva mellkasára a Samádhi mantrát. Maharája ehhez tulasi manjárit és chandant használt. A jelenlévők megfigyelték, hogy milyen pontosan koncentrált közben Maharája, aki az egész szertartás alatt, a fürdetéstől egészen mostanáig, szótlan és komoly volt. Amikor befejezte, a Samádhi mantra gyönyörűen ragyogott Maharája mellkasán. Eltelt egy ki idő, amíg megszáradt. Aztán egy új kurtát adtak Gurudevára, és felkészítették őt a fáklyás menetre az erdőn át a templomhoz. Sok bhakta érkezett, és eksztatikus kírtana zajlik a nappaliban, amit Nityodita Prabhu vezet. Mindenki olyan őszintén, tele inspirációval énekel.

Sangita Prabhu észrevette, hogy Gurudeva másképp lélegzik, és riasztotta Brahma-muhurta Prabhut, aki azonnal ott termett, és Rádhá-kunda-vizet permetezett Gurudeva köré, majd Krsna-Balaráma, Rádhe-Syám és Gaura-Nitái Tulasi leveleket helyezett a nyelvére. Sríla Rádhanátha Swámi egy rövid időre kiment a szobából, aztán Gurudeva mellé ült. Nem sokkal ez után, Gurudeva finoman sóhajtott egyet, olyan megkönnyebbülésféle sóhaj volt. Olyan kicsiny és méltóságteljes volt, hogy a jelenlévők fele nem is vette észre. Ez volt Gurudeva utolsó lehelete.

Ez után Sandita és Madhvácárya megnézték a pulzusát, majd néhány perc múlva megerősítették, hogy Gurudeva valóban megcsinálta a „tökéletes szökést”.

Miközben utoljára megnézték Gurudeva pulzusát a kírtana felerősödött, és egyre nőtt, ahogy teltek a percek. Amikor végül bejelentették Gurudeva távozását, a kírtana felbődült és az érzelmek a tetőfokra hágtak. Sokan tapsolni kezdtek a fejük fölött a kírtan ütemére. A bhakták sírtak és megölelték egymást, egyszerre ünnepeltek és szomorkodtak. Aztán Kalpavrksa Prabhu hangosan elénekelte Gurudeva és Sríla Prabhupáda a prema dvanai pranámáját.

A kírtana Gurudeva szobájában folytatódott még egy ideig. Kezdetben, a nappaliban lévő bhakták ott maradtak, de aztán úgy öt perc múlva ők is elindultak a szoba felé. A bhakták sorban álltak, és mindenki lehetőséget kapott, hogy egy utolsó darsant vegyen Gurudevátől, ahogy az ágyában fekszik. Gurudeva arckifejezése olyan fenséges volt, mintha lelki gyönyörben úszna – tiszteletben, hálában és szeretetben. Gurudeva szobájába még körülbelül tíz percig érkeztek a bhakták, majd visszamentek a nappaliba. Az eltávozási szertartás folytatódott. Vrakesvara Pandit vezette a kírtant, körbejárva Gurudéva szobáját és az Intézményházat. Eközben Gurudeva szobájában a bhakták egy kis csoportja segít Brahma-muhurta Prabhunak és Rádhanátha Swaminak a Samádhi Samskara elvégzésében, mely jelenleg is tart.

Gurudevát fáklyás menettel kísérjük az Intézményházból a templomba, mely este nyolc órakor veszi kezdetét.

Minden dicsőséget Sríla Prabhupáda nagy tábornokának magasztos eltávozásának, aki oly sok ezer ember életét érintette meg, és vitte el Sríla Prabhupáda üzenetét a világ minden tájára. Bárcsak továbbvinnénk örökségét, mely elvezetne hozzá, hogy újra találkozhassunk.

Az ápolók tovább gondozzák Gurudevát. Megnedvesítik az ajkait, megtörölgetik és megszárítják az arcát, gyengéden masszírozzák a lábát, és biztosítják a megfelelő légáramlást a szobában. Egy bhakta kamerázik, egy másik, pedig pávatoll legyezővel segíti a légáramlást, és Gurudeva kényelmét.

Rádhanátha Swámi továbbra is Gurudeva mellett marad. Néha a fülébe súg valamit, máskor, pedig bátorító imákat ajánl. Gyakran egy kis időre gyengéden dobolja a bhajana ütemét Gurudeva vállán vagy a karján. Szeretete beragyogja a szobát.

Gurudeva szobájának ablakán bhakták kukucskálnak befele, hogy láthassák Gurudevát és a benti hangulatot. A világ összes tájáról érkeznek folyamatosan a bhakták. Dhanuda Swámi, Rukmini és Anutama, Brajabihári, rengetegen jönnek! Felváltva legyezik Gurudevát.

A Szent Név médiumán keresztül mindenki összekapcsolódik Gurudevával és egymással is. Mindannyian megtapasztaljuk, hogy a lelki tanítómester és a Vaisnavák kapcsolata milyen lelki természetű. Órákon át ugyanazok a bhakták énekelnek Gurudeva szolgálatában, és imádkoznak. Bizonyos, hogy az összegyűltek áttörnek Gíta-nágari határain bevonva titeket és sok más bhaktát is. Bárcsak tovább terjedne ez a kapcsolat.

Gurudevának olyan nagy vágya volt rá, hogy Vrakesvara pandit Prabhu itt legyen, és ő vezesse a kírtana sevát, mely oly kedves volt Sríla Prabhupádának. Gurudeva nemrégen elmondta Vrakesvara panditnak, hogy azt szeretné, ha itt lenne az eltávozása közben, és többször ekképpen kérlelte őt: „maradj itt és énekelj nekem, hogy visszamenjek Istenhez”. Majd így szólt: „A te kírtanád segít emlékezni Sríla Prabhupádára és Krsnára”. Ahogy a bhakták elhelyezkedtek odakint, Vrakesvara pandit édes és ünnepélyes hangja minden jelenlévőt arra ösztökélt, hogy fokozatosan bekapcsolódjon a szívből jövő éneklésbe. Ahogy énekelt az egész gyülekezet vigaszt és inspirációt érezve hallgatta. Aztán mindenki egyszerre válaszolt, menedékre és kegyelemre lelve Krsna szent nevénél.

Miután Sangita mama befejezte, a többi ápoló is visszatért a szobába, majd kis csoportokban a bhaktákat is bevezették, hogy néhány percet Gurudeva társaságában tölthessenek. Gyakran hívták őket, hogy felváltva legyezhessék Gurudevát. A helyi gyerekek és fiatalok csoportjai, Istentestvérek, tanítványok és jóakarók eljöttek az utolsó darsanra. Amint bejöttek, hódolatukat ajánlották, és ahogy szembesültek Gurudeva távozásával, azért imádkoztak, hogy megszilárduljanak abban való felkészülésükben, hogy Gurudeva fizikai távollétében is hűek maradjanak hozzá.

Az ápolók Gurudeva körül maradtak, és masszírozzák lótuszlábát és kezeit, időközönként Rádha-kunda-vizet permeteznek. Rádhanátha Swámi mindig Gurudeva mellett van, mint „Maha barátja”. Arcán kifejeződik az a mély és bensőséges szeretet, amit kedves barátja és Istentestvére iránt érez.

Van egy kis észrevehető kölcsönhatás Gurudeva és a környezete között. Ez leginkább a Szent Néven és az ott lévő bhakták lelki látásán keresztül történik. Gurudeva időről-időre körülnéz. Sríla Rádhanátha Swámi néha súg valamit a fülébe. Az előbb egy könnycsepp gördült le Gurudeva bal szeméből. Mindenki olyan büszke, hogy barátjuk és mesterük a legnagyobb áldásokban részesül. Nyilvánvalóan most öleli magához szolgálatának ezt a csodálatok új mozzanatát. Bárcsak mi magunk is megölelhetnénk azt.

A bhakták lassú sorban jönnek, hogy felajánlják hódolatukat. Sokan elhozzák a múrtijaikat, hogy megmutassák Őket Gurudevának. Imáikat, könnyeiket ajánlják, majd egy rövid dharsana után visszatérnek a nappaliba, ahol a bhakták többsége együtt kírtanázik. Minden szervezett és harmonikus. A friss levegő átjárja Gurudeva szobáját. Ez a legjobb és a legszomorúbb nap. Csak úgy hemzseg a dicsőség, ahogy minden irányból, a szobából, a házból és a bhaktákból előtör a mély viszonzás azért a nagyszerű áldozatért, együttérzésért és szeretetést, amit Gurudeva adott nekünk.