„Készen kell lennem minden áldozatra”
Kedves Úr Syama, semmit sem túl nehéz elviselni, ha arról van szó, hogy közvetlen kapcsolatba léphessünk Veled. Minél jobban elrejted magad, annál nagyobb eksztázisban lesz részünk, ha végül megláthatunk.
Uram, Tőled és szolgáidtól távol lenni elviselhetetlenül nehéz. Csak azért élek, és maradok életben, hogy megvárjam a dicsőséges újraegyesülést Veled. Tudom, ha egyszer találkozhatom Veled és szolgálóiddal, rögtön elfelejtek minden szenvedést és bánatot, melyben milliónyi életem során volt részem.
Kedves Úr Syama, minden vágyam, hogy Veled lehessek és önzetlenül szerethesselek. Ha arra gondolok, hogy a bujaság és kéjvágy mily hosszú ideig tartott fogva, akkor rögtön el szeretném hagyni ezt a testet. Azért voltam annyi ideig távol Tőled, mert ilyen testekre vágytam. Ezt tudván, hogyan is maradhatnék akárcsak egy nappal is tovább ebben a testben?
Kedves Úr Syama, most, hogy csak Terád gondolok, látom, hogy mennyire jelentéktelen a világi tudás és tudomány.
Kedves Úr Syama, ha a gazdagságra gondolok, akkor arra is gondolnom kell, hogy milyen hiábavalóság földi kincseket gyűjteni. Amikor alszom, akár holt is lehetnék, hacsak nem Rólad álmodom. Minden cselekedetem, mely nem Tekörülötted folyik és nem Rád összpontosul, fölösleges időpazarlás.
A barátságról? Aki nem segít abban, hogy Hozzád eljussak, nem lehet igazi barátom. Ha a hírnévre gondolok, arra kell gondolnom, hogy milyen terhes dolog bárkinek is a figyelmét Magad felé fordítani ahelyett, hogy Feléd fordítaná. Az olyan beszélgetés, mely nem Közted és szolgálóid között folyik, olyan, mint a recsegő trombita, melytől megfájdul a fülem. Olyasmit olvasni, mellyel nem Téged szolgálhatlak, üres időpazarlás.
Kedves Úr Syama, attól rettegve, hogy még egy éjszakát kell eltöltenem anélkül, hogy a társaságodban lehessek, minden napomat azzal töltöm, hogy Rád gondolok, arra, hogy még egy nap, vagy talán annyi sem, és ”meglátom az Úr lótusz lábait.”
Most az ébredés is ugyanaz, mint az alvás, mert nem tudok nyugodni, mert Téged kell keresni, bárhol is legyél.
Kedves Úr Syama, oly állhatatosan foglak keresni, hogy az Úr Brahma majd azt mondja: “Ez a lélek állhatatosabban keres Téged, mint ahogy én kerestelek, mielőtt meghallottam volna azt a szót, hogy „tapah”. Könyörülj rajta, Uram.”
Kedves Úr Syama, oly kitartóan fogok törekedni arra, hogy megértsem útjaidat, hogy Saraswati Istennőnek is nehéz lesz biztosítania hozzá a szükséges tudást. Oly nehéz leszz, hogy Hozzád fog könyörögni: „Uram, könyörülj ezen a szegény lelken”.
Uram Syama, minden nehéz próbát ki fogok állni, egymás után utasítva el Maya minden kísértését, és Hozzád kiáltva, olyannyira, hogy Indra személyesen fog közbelépni, kérve-kérve Téged, hogy ne rój rám több próbát. Könyörögni fog: „Uram, kegyelmezz meg ennek a léleknek.”
Uram, annyira eltökélt szándékom megnyerni Téged, hogy ezt még Kapila is megbeszéli anyjával, és még Sukadevát is ráveszi arra, hogy egy percre félbe szakítsa társalgását Maharaja Pariksittal, és azt mondja: „Uram, kegyelmezz e szerencsétlen szegény léleknek.”
Kedves Uram, Syama, még maga Rupa Gosvami is zavarban lesz, ha ezt a bolondot látja, aki én vagyok, akiben már nincs semmi földi vágy, és csak remete akar lenni Kali e pokoli korában. És látván ezt a lehetetlen helyzetet, értem fog könyörögni, mondván: „Uram, kegyelmezz e nyomorult léleknek.”
Kedves Uram, Syama, még Prahlada figyelmét is felkeltem. A következőket fogja mondani: „Ez az ember annyira alacsony rendű, durva, és semmi érzéke a folyamathoz. Sértegeti a hívőket, irigykedik a sadhukra, és nem kedveli a bhajanát vagy a kirtanát. Nem tudja igazán, hogy mit is jelent a Szent Név, tele van kétellyel és métellyel, ám ennek ellenére azt hiszi, hogy az Úr mégis csak megkönyörül rajta. Ó Uram! Szánd meg ezt a szegény lelket, mert kegyelmed nélkül semmi reménye, hogy mindazt elnyerje, amire vágyik”.
Kedves Uram, Syama, ha szolgáid nem segítenek, ha híveid cserbenhagynak és nem törődnek velem, édes társaságod elérése lehetetlen lesz számomra. Semmink sincs, ami teljes figyelmedre méltatna bennünket. Ezért készen állok, hogy megtegyek mindent, amit kell, bár semmire sem vagyok igazán képes. Olyan szánalomra méltó vagyok, hogy nagy bűneim csak akkor nyernek bocsánatot, ha ilyen dicső személyiségek könyörögnek érettem. Semmire sem vagyok méltó. Csak imádkozni tudok Hozzád vagy valamelyik szolgádhoz, hogy könyörögjön érettem. Én vagyok az a koldus, akinek nincs reménye arra, hogy elnyerje társaságodat, de egy napot sem élhet tovább nélküle.
Kategória: Cikkek
