Eltávozásának naplója 2005. június 27-28. éjjel
Az Intézményház előtt gyülekezett minden bhakta. Tizenketten kerozin fáklyákat tartottak Gauraváni Prabhu pedig megkezdte a kírtanat. Ahogy elkezdte még néhány bhakta csatlakozott hozzá a kírtana vezetésében. Ez a kihangosítatlan kollektív vezetés egyedülálló hangulatot kölcsönzött a kírtannak, egy különleges lelkesedést. Épp csak szürkült, ami szintén ünnepies hangulatot adott a légkörnek. A közelben nagy jelzőtüzek gyulladtak ki az ösvény mentén. Ahogy erősödött a kírtana, a bhakták, akik a ravatalt hozták kivonultak a ház belső udvarába. Gurudeva egy gyönyörű sáfrányszínű ravatalon feküdt, melyet falevelek és szalagok díszítettek. Épp megfelelt Gurudeva testének. Amint megpillantották Gurudevát a kírtana kirobbant és a bhakták elkezdtek táncolni. Egy különlegesen vidám hangulat lett úrra minden jelenlévőn. Bhakti-tirtha Swami eltávozási szertartásának volt stílusa, élő és energikus volt.
Ahogy Gurudeva a belső udvar kapuja felé haladt Brahma-muhurta Prabhu szentelt vizzel kezdte felszórni a területet, hogy megtisztítsa azt. Aztán segített Sríla Rádhanátha Swaminak, egy rövid púját tartani Gurudevának, amit Maharája nagy tisztelettel ajánlott fel neki. Gurudevát kihozták az ajtón le a lépcsőn, ahol a bhakták tömegének kirobbanó éljenzése és tánca fogadta őt. Sríla Bhakti-tirtha Swami vidám eltávozási szertartása mozgásba lendült, ki a házból Srí Srí Rádha-Damodara felé.
A fáklyákkal és jelzőtüzekkel jelölt ösvényen a bhakták áthaladtak az erdőn, le a dombon a templom irányába. Gauraváni tovább vezette, a mostanra már kihangosított kírtant. A bhakták kiértek az erdőből, és ahogy a templom közelébe értek a kírtana felerősödött, ahogy Gauraváni a következőket énekelte: „Jaya Rádha-Dámodara, Rádha-Dámodara, Rádhe – Bhakti-tírtha Swami Pranadana he”. Ahogy Gurudeva a templom közelébe ért, úgy tűnt, mintha táncolna gyaloghintóján, majd az ünneplő, vidám kírtanjával és szeretteivel körülvéve belépett a templomba.
A bhakták a kírtana sodrásával beözönlöttek a templomba. Aztán bejött Gurudeva, és azonnal Sríla Prabhupáda elé vitték őt. Ott magkapta szeretett lelki tanítómestere darsanját. Gurudeva kedves Istentestvére Ő Szentsége Candra-mauli Maharája ott várta, hogy Sríla Prabhupáda maha fűzérével és a mayapuri Nrsimhadeva pavitra fűzérével üdvözölje őt. Maharájnak adtak még egy különleges kis csokrot is, hogy azt is ajánlja fel Gurudevának. Aztán Rádhanátha Swami púját ajánlott Sríla Prabhupádának és Gurudevának, amit ismét nagy szeretettel és tisztelettel végzett. Amint befejeződött a púja, Gauraváni Prabhu kírtanja ismét gyors tempót vett fel, és eközben Srí Srí Rádhá-Dámodara elé vitték Gurudevát darsanra.
Az Urak különleges fehér ruhát öltöttek. A hagyomány szerint az emberek fehérbe öltöznek, hogy leróják tiszteletüket a szeretett elhunyt előtt. Amint Gurudeva az Urak elé ért, felemelték a gyaloghintót, hogy tisztán láthassa Őket. Kartamisa Prabhu, a főpujári, Rádharáni friss maha fűzérét adta Gurudevának, és felhívták Rádhanátha Maharáját az oltárra, hogy ő ajánljon púját az Uraknak, a prasádamát, pedig Gurudevának. A púja után Maharája felajánlotta Damodara maha fűzérét Gurudevának. Ez alatt Kalpavriksa Prabhu vezette a kírtant. Befejezésképpen Vrndavana uralkodó Rádha-Krsna múrtijainak szent nevét vibrálta.
Vrakesvara Pandit volt a következő kírtan vezető. Ahogy énekelt Gurudevát lassan elhelyezték egy asztalon, amit Kalpavriksa készített személyesen erre a szertartásra. Az asztal gyönyörűen volt díszítve, mindenféle kedvező jelekkel, lótuszvirág lenyomatokkal és sok-sok virággal. Tulasit és különböző púja-kellékeket helyeztek a szélére. Gurudevát az asztalra helyezték, a szertartás végéig. Ahogy letették Gurudevát a kírtana felerősödött, és Rádhanátha Swámi belibbent a kírtanázó bhakták közé, és eksztatikusan táncolni kezdett.
Miután Gurudevát elhelyezték a ravatalon, Brahma-muhurta Prabhu megtartotta a bevezető púját Bhuta-bhavana, Sadacara és Vrndávana (Gurudeva vrndávanai brahmacári tanítványa) segítségével. Együtt mosták meg Gurudeva lótuszlábát, homlokát chandannal díszítették és púját ajánlottak neki. Eközben sok mataji gyűlt össze, hogy nagymennyiségű bhogát ajánljanak a Múrtiknak, és a púja befejeztével az ajánlás is befejeződik majd.
Ekkor Sríla Rádhanátha Swami a következőket mondta:
„A mai nap nagy ünnep, egy igazán nagy személyiség életének, szavainak és szeretetének ünnepe. Elkülönülésünk szeretetének könnyeivel ünnepeljük ezt a kedvező eseményt… Bhakti-tírtha Swami Maharája az életét Sríla Prabhupáda együttérzésének eszközeként adta. Mindent feláldozott értünk.” Maharája mély hálával beszélt Gurudeva áldozatáról. Szívből jövő, őszinte szavai arra szólítottak fel minket, hogy lelki életünk jelentős segítségeként fogadjuk el Gurudeva életét és örökségét. Aztán Maharája elkezdett bhajanázni, Savarana-sri-gaura-pada-padme (je anilo prema dana)” Beszélt egy nagy Vaisnavától való elkülönülés természetéről, és azt is elmagyarázta, hogy hogyan írta Narottama dása Thakura ezt a dalt szeretett barátja Srinivása Ácárya eltávozása után. Maharája azt mondta, hogy, amikor elkülönülést érzünk a nagy bhaktáktól, az elveti az isteni szeretet magját, mert ahogy egyre nagyobb szeretet érzünk az Úr nagy bhaktái iránt, egyre közelebb kerülünk a valódi Bhakti hangulatához. „mad-bhakta-pújábhyadhiká” – az Úr legnagyszerűbb imádata a bhaktájának imádata.
Rádhanátha Swami aztán megkérte a bhaktákat, hogy úgy énekeljék el ezt az imát, hogy Ő Szentsége Bhakti-tírtha Swami elégedett legyen. Maharája egészen a végsőkig velünk volt, és segített bennünket, hogy a megfelelő irányban maradjunk. Befejezésképpen elmondta, hogy Maharájának milyen nagy vágya van arra, hogy bármilyen missziót végrehajtson, amit csak Sríla Prabhupáda ad neki a lelki világban (a bhakták erre egy hangos Haribol-lal válaszoltak). Végül így szólt „most már ott van Srí Vrndávana Dhámában a Gopákkal és a Gopikkal. Sríla Prabhupáda megnyitotta Goloka kapuját szerető szolgálatának.” Aztán énekelni kezdett, és közben magyarázatokat fűzött a bhajana hangulatához, hogy segítse rögzíteni az elménket. Nagyon meditatív élmény volt.
Miközben Maharája bhajanázott levették az ajánlást az oltárról, és lehozták, hogy felajánlják Gurudevának. Egy lepedőt helyeztek Gurudeva elé, hogy egyedül lehessen. Ezt is Brahma-muhurta Prabhu szervezte. Felfoghatatlan volt, hogy volt képes mindent végigcsinálni. Pedig így volt, és mindent nagy szakértelemmel tett. Rádhanátha Swami bhajanája hamarosan befejeződött, és Gurudeva is végzett a prasádam megtisztelésével.
Ekkor puspanjalit ajánlattak Gurudevának. Ez után sorban állva virágot és hódolatot ajánlottak neki.
Ezt követte a Gurupuja. Gurudevára hangolódva a bhakták énekelni kezdték a Gurvástakam imákat. Erősen koncentráltak Gurudevára. A bhakták az egész fesztivál alatt lenyűgözött hangulatban voltak, és a szent név pontosan érthető volt. Gyakran megesik, hogy a szent név elvész a nagy lelkesedésben vagy a hangszerek hangjában, de ma, ahogy telt az idő egyre hangosabb és tisztább lett. Minden egyes kirtanával nőtt a lelkesedés, de a szent név nem hullott darabjaira. A bhakták közötti egység egyre jobban elmélyült.
A Gurupuja áratit Vasudeva Prabhu (BTSwami egy idős nigériai brahmacari tanítványa) ajánlotta, miközben Advaita Ácárya Prabhu vezette a kírtanát. A puja méltóságteljes volt. Egyszer csak Brahma-muhurta átnyújtott Vasudevának egy nagy tálcát, amin több mint 50 ghee-láng égett. Vasudeva mellet ott állt Rádhanátha Swami, Dhanudhara Swami, Candra-mauli Swami és Veda vyasa priya Swami. Imádkozva álltak Gurudeva előtt. Advaita Ácárya mély és meditatív éneke, meghatotta a bhaktákat a büszkeség és az ünneplés érzéseit felkavarva bennük, mert jól ismerték Gurudeva életének nagyságát, és a jutalmat, amit most kapott érte. Ahogy ott feküdt mosolyogva, a bhakták olyan büszkék voltak rá.
Nem sokkal az után, hogy Advaita Ácárya énekelni kezdett, a bhakták eksztatikus táncba kezdtek, és rövidesen egy túláradó, táncos kírtanába Kerekedett. A tetőponton Advaita átnyújtotta a mikrofont Sahadeva Prabhunak, aki egy nagyon idős afrikai tanítvány, és csodálatos táncáról híres. Amikor táncol, mindenkinek Gurudeva tánca jut eszébe. Azonnal a Guruvandanam imát kezdte énekelni, miközben a bhakták folyamatosan ajánlották a virágokat és hódolatukat Gurudeva lótuszlábának. A legtöbben megfogták Gurudeva jobb lábát, és egy ideig kezükben tartották. Sahadeva kírtanja hamar átment Kelet-afrikai törzsi hangulatba, ahol a kírtana jellegzetes üteme mindenkit ugrálásra kényszerít. Így aztán Gurudeva fesztiváljának egyre növekvő egysége és lelkesedése, tovább növekedett.
Ezzel egy időben úgy tűnt, mintha a Gurudeva arcát díszítő mosoly kiszélesedett volna. Az ünneplés annyira tökéletes volt, és annyira képviselte Gurudeva személyiségét. Minden szervezetten időre történt, mégis nagyon vidám volt a hangulat. Akkora volt a változatosság. Az asszonyok kisgyermekeiket tartották, és segítettek nekik, hogy legyezni tudják Gurudevát, valamennyi korosztály és nemzetiség részt vett benne, és ebben a nagy tarka kavalkádban valódi vibráló egység uralkodott.
Ahogy Sahadeva folytatta, a Múrtik ajtaja bezárult. Ekkor a bhakták elindultak, hogy többször körbejárják a Múrtikat.
Kategória: Eltávozás
