A koldus I. – 10. meditáció
Az emberkék
Ott laktam a mennyei bolygókon mint egy magányos lélek, és elmerültem a korlátlan érzék-kielégítésben. Intenzív élvezetemnek semmi sem szabott gátat, mivel megnövekedett hatalmam révén fantasztikus körülményeket teremthettem, hogy különféle energiákat manipuláljak. Örömömet leltem a teremtő erőmben. Mi többet nyújthatott nekem az élet, mint a képességeim adta folyamatos élvezetet? Olyan lettem, mint egy drogfüggő, aki egyrészt élvezi a drog hatását, másrészt többet és többet akar belőle.
Egy napon egy alázatos szent jelent meg előttem. Miután megfelelő módón köszöntöttem, megtudakoltam, mi a szándéka. Meglepetésemre így felelt:
- Azért jöttem, hogy tegyek érted valamit!
- Mit tehetsz értem? Mindenem megvan, amire szükségem van, és ha valami kell, megteremtem. – nevettem.
Átható tekintettel nézett rám, ami egészen a szívemig hatolt, ahol legmélyebb vágyamat kutatta.
- Hatalmat akarsz, még több hatalmat, teljhatalmat. – jelentette ki.
- IGEN!!! – kiáltottam.
- Gyere velem. Összekapcsollak a teljhatalommal.
Ekkor megfogta a kezemet, s megkezdtük utazásunkat a levegőn és éteren át, mint kozmikus utazók. Elértük a Földet, és ahogy beértünk a bolygó légterébe, eltűnt. Megpróbáltam a hatalmam segítségével visszahozni őt, de nem ment. Ekkor próbáltam a megfelelő energiákat megidézni, hogy a magasabb régiókba visszajuttassam magamat, de erre is képtelen voltam. Aztán egyszer csak meghallottam a hangját:
- Készülj fel a mélyreszántó leckére, gyermekem.
Transzba estem. Amikor visszanyertem az eszméletemet, emberkék vettek körül. Ahogy közeledtek felém, páran arra kértek, hogy áruljam el nekik, hogyan lehet hatalomra szert tenni, míg mások közvetlenül azt akarták, hogy ruházzam fel őket hatalommal. Gondoltam, megszabadulhatok ezektől az emberkéktől, ha gyorsan teljesítem mohó vágyukat. Vissza akartam térni különleges tevékenységeimhez. Próbáltam megidézni az energiákat, amelyeket általában használtam, de meglepetésemre minden hatalmamat elveszítettem. Gyorsan elhessegettem az emberkéket, azonban újak jöttek a helyükre. Minden nap több ezret elzavartam, de újabb tömegek tértek vissza, kéréseiket nehéz súlyként cipelve. Nem volt hatalmam ahhoz, hogy teljesítsem a kérésüket. Még ahhoz sem volt erőm, hogy felruházzam őket hatalommal – mégis jöttek; még álmomban sem hagyott alább a követelőzésük. Minden, amit kértek, hétköznapinak és jelentéktelennek tűnt, de meg voltak győződve arról, hogy ahogy teljesül a vágyuk, végre boldogok lesznek. Sokféle módon próbáltam elmagyarázni nekik, gondjuk milyen nevetséges és ostoba. Néha egyetértettek velem, mert azt hitték, így hízeleghetnek nekem, hogy beadjam a derekamat. Ahogy megnyertek engem maguknak, teljesítettem a kérésüket. Sok esetben megpróbáltam megértetni velük, hogy amit kértek, már megadatott nekik. Párnak igyekeztem megmutatni, hogyan tanulhatnak mások hibáiból, és végül hogyan pusztít a hatalom. Másokkal együtt próbáltam őket eltéríteni abbéli szándékuktól, hogy divatból hatalmat szerezhessenek, és felhívtam a figyelmüket arra, hogy a kéjvágy mindent felemészt… Mit sem használt mindez.
Ez a helyzet életeken keresztül fennmaradt. Belefáradtam, és azon tűnődtem, mikor lesz már végre vége. Mintha csak a gondolataimra válaszolt volna, a szent, aki erre a pokoli helyre hozott, megjelent. Elmagyarázta, hogy ő maga küldte azokat az embereket azzal a céllal, hogy szembe nézzek a saját hibáimmal, őrült vágyaimmal és a hatalomtól való ittasságommal.
Könyörögtem neki, hogy engedjen el erről a bolygóról, azonban még nem győződött meg arról, hogy feladom régi hozzáállásomat. Így szólt:
- Fiam, ez a hamis ego. Amikor valóban elsajátítottad a leckét, nem csak ebből a pokolból szabadítalak meg, hanem messze viszlek a pokoltól, amelyhez annyira ragaszkodtál korábban.
Régóta figyelünk téged. Hasznavehetetlenné váltál, annyira ragaszkodtál az előző lakhelyedhez, és olyan nagy illúzióban voltál. Megzavartad az univerzum rendjét. Fiam, annyira lenyűgözött az a kis hatalom, amivel rendelkeztél, olyan gyerekesen ragaszkodtál a manipulatív energiákhoz, hogy az isteni lények már lemondtak rólad. Ekkor közbeléptem. Az átkom valójában segíteni fog neked, hogy felkészülhess az imádandó Úr szolgálatára. Szolgáld le az idődet itt, foglalkozz a hamis ego különféle megnyilvánulásaival. Állapotod krónikus, de van remény. Több élet után visszajövök hozzád. Ne félj, gyermekem. Időről időre visszatérek hozzád, hogy vigaszt nyújtsak neked. Többszázezer emberkére kell gondot viselned. Segíts nekik…mert ők nem mások…mint te magad.
Kategória: Könyvek
