A koldus I. – 16. meditáció
Az Úr nevét elfogadni és meghalni
Úgy tűnik, mindig a hitelezőim miatt aggódom. Mivel teljesen abban merülök el, hogy pénzt szerezzek, ahogy hozzá jutok, azon kapom magamat, hogy nyugtalanul figyelem, ahogy kifolyik a kezemből. Tényleg úgy tűnik, mintha másokért dolgoznék. Minél többet kapok, annál többet akarok. Minél többet keresek, annál többet költök. Hol van itt béke ezen a világon? Hol van az ígért boldogság? A lelki tanítómesterem, hallva kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
Ahogy gondolkozom, miközben a jelzálogtörlesztő papírokat veszem elő, visszahőkölök. Ahogy figyelem, hogy a számlák előttem tornyosulnak, ráeszmélek, hogy semmi más nem vagyok, mint az épület rabszolgája. Néha nem is tudom, hogyan tudok továbbra is fenntartani egy lakóházat. Úgy dolgozom, mint egy güzü a ház falain kívül, és mint egy cseléd a falain belül. Milyen hálátlan mester! Ahogy meghallja, milyen szánandón kiáltok, a lelki tanítómesterem így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
Milyen élet ez? Olyan sok időt töltök azzal, hogy a testemet ápolom, beállítom a hajamat. Nagyon vonzó, azonban kényelmetlen ruhákat vásárolok. Minden pár cipő, amit felveszek a lábamra, egyénileg kínoz meg, a lábam mintha satuba szorulna. És ez a divat? Beugrom az új kocsimba, amelyet csak nagyon különleges alkalmakkor vezethetek, mert nem tudom kifizetni a benzint. Annyi erőfeszítést teszek, hogy részt vehessek egy társadalmi eseményen, amelyet aztán végigkínlódok. Miért is csináltam bolondot magamból, hogy más őrültek és gazemberek figyelmét magamra vonjam? A lelki tanítómesterem, hallva kiábrándult kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
Néha egész nap mással sem foglalkozom, minthogy az egészségem javításáért fáradozom. Mindenféle testmozgást végzek, és már minden fajta, egy sor különleges betegség elleni
orvosi kezelést kipróbáltam. Egyik gyógymód sem váltotta be a vele kapcsolatos ígéreteket, kivéve annak az ígéretét, hogy szegényebb lettem általa, és még csalódottabb, mint amikor elkezdtem az egészet. Ami azokat a tökéletes tudással rendelkező specialistákat illeti, úgy vélem, hogy pusztán a pénzre van szükségük. Az én költségemen tollasodnak meg. A lelki tanítómesterem, hallva dühös kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
Néha úgy érzem, hogy kísért a múlt. Olyan sok rossz szokásom volt. Minden fajta bűnös tettben elmerültem. Olyan sok szentet megsértettem. Azokkal bántam a legrosszabbul, akik e legjobban szerettek és gondoskodtak rólam. Minden vallásos elvet megszegtem, és arra vetemedtem, hogy megtagadtam Isten létét. Látom magam előtt azoknak az arcát, akiket megsértettem, megbántottam és megtagadtam, s rám ripakodnak. Minden rossz szokásom újra és újra a felszínre tör, gúnyolódnak rajtam, mintha sosem hagytam volna őket magam mögött. Meddig kell kiálljam ezt a csúfolódást? A lelki tanítómesterem, hallva gyötrelmes kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
Néha a jövőre gondolok, és ez megriaszt engem. Olyan sokat szenvedtem a múltban, és attól tartok, hogy többnyire ugyanaz vár rám. Mivel képtelen vagyok elviselni jelenlegi gyötrelmeimet, hogy leszek képes szembeszállni azzal, ami a jövőben rám vár? Múlt, jelen, jövő – számomra egyet jelentenek, telve pokoli kétségbeeséssel. Nincs semmi ezen a világon, ami lázba hozna, mivel mindennek csalódás a vége. Az élet egy szerep egy rossz darabban, aztán az ember arca előtt legördülnek a függönyök, és vége az előadásnak, és hamarosan feledésbe is merül. A lelki tanítómesterem, hallva szánalomra méltó kiáltásomat, így szólt: „Kedves fiam, kiáltozz csak, DE FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
„Kedves fiam, – folytatta, – megvalósításokat szerzel az anyagi világ képtelen mivoltáról. Az anyagi világot pusztán azért tervezték, hogy te megjavulj. Amikor valaki nem nyer többé elégedettséget ebből a börtönből, alkalmas jelölt lesz a felszabadulásra. Amíg valaki a nagy korlátok és kettőségek univerzumában kényelmesen érzi magát, nincs remény arra, hogy megmeneküljön. A megvalósításaid és a csalódottságod mind a szabadulás árának a része. Kérlek, ne fordulj vissza; kérlek, tartsd fenn az erődet, mivel hamarosan megéred a szabadulásodat. Isten szent nevei nem ebből a világból valók. Ha intenzíven énekeled ezt az isteni hangvibrációt, képes leszel az anyagi börtön ajtaját kinyitni, és visszatérhetsz, haza Istenhez. Kiáltozz csak, kedves fiam, de ragaszkodj Isten szent nevének az énekléséhez. Ez véget vet a régi ragaszkodásoknak, illúziónak, szenvedésnek meg félelmeknek, és az örök boldogsággal és örömmel teli, valódi életet tárja eléd. A komoly éneklés révén, gyermekem, a szelet is megülheted!
Tedd félre a világi dolgokat, és élj igazságban és szeretetben. Fogadd el az Úr nevét, merülj el benne teljesen, akkor az öröklét a tiéd. Ne vesztegess el egyetlen másodpercet sem. FOGADD EL AZ ÚR NEVÉT ÉS HALJ MEG!”
Kategória: Könyvek
