A koldus I. – 18. Meditáció
Feltétel nélküli szeretet
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint látni. Én vagyok az, aki mindig arra vágyik, hogy az Úr káprázatos formáit lássa. Mennyire irigy vagyok azokra, akik minden nap az Úr csodálatos formáin tudják a szemüket pihentetni.
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint hallgatni, amit a szerettünk mond. Minden nap arra vágyom, hogy halljak akár csak egy lágy bátorító szót, és akár csak egyszer, de hallhassam a fuvolád édes dallamát, vagy a bokacsengettyűid csilingelését. És amikor a vágyaim nem teljesülnek, teljes boldogtalanság önt el.
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet több annál, mint érezni az érintésed. Néha azt gondolom: Miért nem érintesz meg engem- különösen azokban az órákban, amikor magányosnak és elhagyatottnak érzem magam-, hogy mindig emlékezhessek arra, hogy velem vagy? Nem vagyok méltó, hogy megérints, vagy átölelj, de kérlek, legalább üss meg, vagy rúgj belém, és szidj le az elmebeli szenvedésem miatt. De amikor egyik vágyam sem teljesül, mérhetetlen boldogtalanság önt el.
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint a személyes öröm. A tiszta bhaktáid azt mondják, hogy a Te szolgálatod a legmagasabb rendű íz, és hogy az alacsonyabb rendű ízt könnyű feladni. De én csak az aggodalmak és a ragaszkodások jól ismert ízeit tapasztalom. Amikor nem teljesül az a vágyam, hogy magasabb rendű ízt tapasztaljak, nagy boldogtalanság önt el.
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több annál, mint bármi feltételhez kötött válaszreakció. Azt akarom, hogy ez az orr csak az Általad viselt virágfüzérek egyikét szagolja, és akár csak egyszer, de megérezhesse annak az aromának az illatát, ami a Te jelenlétedben érezhető. Ez minden bizonnyal határtalan eltökéltséggel és lelkesedéssel fog feltölteni. De amikor a vágyaim nem teljesülnek, boldogtalanság önt el.
Igen, szokás szerint szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint a fájdalom és a kényelem érzete. Természetesen én keresem a kényelmet, és próbálom elkerülni a fájdalmat, ahogy mások a mérges kígyót próbálják elkerülni. Amikor túl sok nehézség, és fájdalom társul a Neked végzett szolgálataimhoz, nagy boldogtalanság önt el.
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több annál, mint kételkedni abban, akit szeretünk. Amikor az események az én irányításom alatt állnak, pozitív vagyok, és nagyon hálás, de amikor nem tudom kontrollálni az eseményeket, kételkedem a kegyedben, és abban, hogy törődsz-e velem. Amikor így teszek, még jobban elönt a boldogtalanság.
Szeretnék a Szeretetről beszélni, de a Szeretet sokkal több mint félni. Amikor az összes vágyam ott áll előttem, és várva várom, hogy beteljesüljön- úgy, és akkor, ahogy én annak szükségét érzem- és mégsem teljesül be, akkor a létezés minden aspektusa félelemmel tölt el. Ez persze rendkívül nagy boldogtalansággal önt el.
Emlékszem, hogy meséltek egy nagyon különleges szolgáról, aki minden nap hihetetlen gyönyörű dallamokat játszott a fuvoláján a Mesterének. A fiú imádta látni és hallani, ahogy a Mestere örömét lelte abban a gyönyörű zenében, amit játszott. A fiú később elvesztette a látását és utána a hallását is. Nem érzékelte többé a Mestere viszonyulását. Ennek ellenére tovább játszott, még nagyobb lelkesedéssel, csak hogy örömet szerezzen a Mesterének.
A fiút nem korlátozta az, hogy látni, hallani, vagy érezni tudja a fuvolát. Egyszerűen csak elégedett volt a tudattól, hogy a Mesterének örömet szerez. Mielőtt a Szeretetről többet beszélnék, el kell merülnöm eme különleges szolga hangulatában. Máskülönben boldogtalan maradok, távol messze az Isteni Pár tiszta Szeretőitől.
Maradok a koldus, aki azért könyörög, hogy igazi Szerető lehessen, olyan, aki nem vár viszonzást.
Kategória: Könyvek
