A koldus I. – 27. Meditáció
Ostoba elmém
Ó, te ostoba elme, miért próbálsz meg távol tartani engem életem céljától, az Úr Syamasundara lótuszlábaitól? Miért nem csatlakozol hozzám? Csak ott találhatunk igazi örömre és szeretetre.
Ostoba elme, meddig rejtőzködsz még, s ugrasz nekem aztán, bármikor hiszed is azt, hogy éppen alszom? Ne is próbálj meg engem elvonszolni az Úr Syamasundara lótuszlábaitól, mert csak ott van jelen az öröm és a szeretet. Sok életen keresztül követtél engem mindenhová, mint egy közeli barát, amikor valójában te vagy a legnagyobb ellenségem. Kihasználva a gyengeségemet, távol akarsz tartani engem az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábaitól. Csak a lábaik töltenek meg engem élettel. Ezért hagyj fel ezzel a képtelenséggel, és keressük együtt az örömöt és szeretetet.
Ostoba elme, elfáradsz te valaha is? Ne irigykedj az imádandó Úrra. Az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábának menedéke nélkül az élet kudarc.
Ostoba elme, mézesmadzagként húzod előttem a megkülönböztetett figyelmet és imádatot, és azt várod tőlem, hogy fussak utánuk. Egyetlen vágyam az, hogy az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái áldásaiért folyamodjak. Csak az ő lábuk árnyékában honol az öröm és szeretet.
Bolond elme, rám szegezed a kétség és félelem fegyverét, én viszont menedéket keresek az Úr Syamasundara és a bhaktáinál. Ha ilyen védelemben részesülök, mit tehetnek ellenem a te fegyvereid? Dobd el őket, és gyere, keresd velem az igazi örömöt és szeretetet.
Ostoba elme, te egy csirkefogó vagy. Kihívást intézek hozzád: mutasd, mi a legjobb ajánlatod? Haszontalanok mind. Az Úr Syamasundara felbecsülhetetlen lótuszlába magasabb rendű mindennél, amit te felmutathatsz. Tűnj a szemem elől. Hagyj az öröm és szeretet forrásánál.
Ostoba elme, figyelemre vágysz. Menj valahova máshova, mivel láttam már az összes csalafintaságodat. A figyelmemet csakis az Úr Syamasundaranak és a bhaktáknak szentelem. A lótuszlábuk rabul ejtette létemet.
Ostoba elme, néha álruhát öltesz, mint testvérem, tanárom, barátom vagy vezetőm, de lelepleztelek téged. Zaklatásod elől az Úr Syamasundara és a bhaktái lótuszlábainak menedékébe menekültem. Itt minden ember megtalálja az örömet és szeretetet.
Ó, ostoba elme, a nevemet kiáltod. Azonban csak az én Úr Syamasundarám transzcendentális nevét hallom. Ha valaki az Ő nevét kiáltja, az maga a tökéletesség és minden hang nyugvóhelye. Kérlek, ne zajongj már, hogy elmerülhessek ebbe az isteni hangvibrációba.
Ostoba elme, hamiskártyás vagy. Idehozod nekem a kéjvágy portékáit, és megpróbálod rám sózni őket, amikor valódi szeretetet akarok venni. Korábban, a múltban már összezavartál engem ezekkel a mesterséges csecsebecsékkel, de vége. Azok a napok leáldoztak. Mindent megadnék, ha láthatnám az Úr Syamasundara és a társai lótuszlábait, mert ott lakozik a valódi öröm és szeretet.
Ó, ostoba elme! Szakértő módjára láttatod a valótlant valósnak, és a valót illúziónak…Te csirkefogó! Semmi sem valódi az Úr Syamasundara és az Ő bhaktái lótuszlábain kívül. Ó, mennyire szeretnék annak az örömnek és szeretetnek a részese lenni!
Ostoba elme, sokszor vettél rá arra, hogy a nagy vaisnavákat sértegessem. Gyere és vegyél te is menedéket az Úr Syamasundara és a nagy bhakták lótuszlánainál. Csakis ott találhatunk igazi örömöt, békét és szeretetet.
Kategória: Könyvek
