A koldus I. – 29. Meditáció
Csak még egyszer
Kedves Úr Nityánandám, a bhaktáid minden kényelmet készséggel feladnak, és boldogan végeznek a Te érdekedben szolgálatot. Amikor mások kisebb kihívást keresnek, a bhaktáid izgatottá válnak a nehézségeket látván, mert kiváló alkalomként tekintenek rájuk, hogy megmutassák a világnak, milyen kegyes is vagy. Uram, azért könyörgöm, hogy engedd meg nekem, hogy ezekkel a nagyszerű bhaktákkal együtt lehessek csak még egyszer; az Irántad érzett szeretetük és az emberiségnek tett szolgálatuk a legnagyobb áldás az anyagi univerzumokban.
A bhaktáidat a legkönnyebb felismerni. Néha nem jutnak élelemhez és nincsen tető a fejük felett, miközben Érted dolgoznak, mivel megfeledkeznek a test szükségleteiről. Amikor másoknak a gondolatai csak a saját személyes követeléseik köről forognak, a bhaktáid egyszerűen csak azért akarnak bármire is szert tenni, hogy aztán másoknak szétoszthassák azt. Ha menedéket nyújthatnak és etethetnek másokat, elégedettek. Azonban ha csak magukat élelmezhetik és csak maguknak találnak szállást, nem tudják elviselni ezt a helyzetet, és inkább máshova mennek, hogy szolgálatot végezhessenek Neked, és figyelmen kívül hagyják a testi kényelmet, ha szükséges.
Semmitől sem félnek, mert tudják, hogy megígérted, hogy a bhaktád nem vész el soha. Miután megértették ezt, nem foglalkoznak a kudarccal, tudva tudván, hogy Te, a végső irányító, Aki minden cselekvés célállomása vagy, elfogadod őket. Minden tettüket a siker alapján mérik fel.
A nagy lelkek olyan tökéletes tudattal dolgoznak, hogy nyilvánvaló, hogy a felhatalmazásuk nem csak erre a három-dimenziós tervre érvényes. Az egyszerű emberek kinevethetik, zaklathatják, vagy akár kínozhatják is őket, azonban állandóan arra kérik őket: “Kedveseim, kérlek, énekeljétek Isten szent neveit”.
Mindenkit Krisna energiájaként látnak, és minden eszközzel megpróbálják felfedni az isteni szikrát, amely az anyagi energia fojtogató rétegei alatt szunnyad. Nagy szánalommal tekintenek a jivákra, akik nélkülözik az Uruk szerető társaságát, és amikor mások elkerülik ezeket a lelkeket, felkutatják őket, és buzgón megosztják velük nagy jószerencséjüket. Ezeknek a bhaktáknak a kegyéből mindenki megkapja az esélyt arra, hogy ilyen tiszta szeretetet fejleszthessen ki Irántad.
Mivel a köreikben mozognak, állandóan emlékezteti ez őket Rád, mivel csak Te vagy a társalgás egyetlen témája. Amikor alszanak, akkor is Rólad álmodnak, mivel csak a Te dicsőséged érdekli őket. Mindent feláldoztak Érted, és Te kész vagy mindent megtenni az érdekükben. Mindig megjutalmazod őket önzetlen szolgálatukért azzal, hogy még több szolgálatot adsz nekik. Feltétel nélküli szeretetük bére még több szeretet. Milyen szerencsés az, aki akár csak rápillant az ilyen lelkekre!
Kedves Úr Nityánandám, közben jártál Jagai és Madhai ügyében, akik maga bűn megtestesülései voltak. Az én helyzetem még rosszabb, mivel ők nyíltan merültek el förtelmes tetteikben, én viszont egy szent ember ruháját öltöm magamra, és képtelen vagyok a szükséges kegyet megosztani másokkal. Ezért sokkal inkább használom ki az embereket és sértem meg őket, mint akár ők. Amikor a hétköznapi emberek odamentek Jagaihoz és Madhaihoz, tudták, mit várhatnak tőlük. Amikor engem közelítettek meg, védtelenül, szívüket kitárva jöttek, és nem tudtak arról a tényről, hogy náluk is nagyobb bűnös vagyok. Ha nem avatkozol közbe az érdekemben, senki sem fog. Ezért lótuszlábaid elé vetem magamat, és a figyelmedért esedezem.
Kedves Úr Nityánandám, életről életre nem voltam hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy beteg vagyok. Most, hogy elfogadtam a betegségem tényét, azért küzdök, hogy kitérjek az orvosok elől. Tudván, hogy előbb vagy utóbb alá kell vetnem magamat egy orvosnak, olyanokat választok, akik tehetetlenek, vagy csak hízelegni akarnak a betegeiknek. Végső soron rájövök arra, hogy véget kell vessek ennek a képtelenségnek, és egy hiteles orvos segítségét kérjem. Irigy voltam Rád, és állandóan azon voltam, nehogy menedéket kérjek Nálad. Minden más forrást kiapasztottam. De most, mivel tudom, milyen súlyos a betegségem, Eléd kell járulnom, hogy segíts és vezess engem. Az emberek elkapják a betegségemet, hacsaknem segítesz. Igen, igaz, hogy annyira érdemtelen vagyok rá. Azért fordulok Hozzád, mert minden más kudarcot vallott. Híjján vagyok a megfelelő látásmódnak, azonban tudom, hogy Te vagy az egyetlen reményem. Senkit sem utasítasz vissza, még az olyan szerencsétlent sem, mint én. Ezért Eléd tártam most az ügyemet. Most mit kell tennem?
“Kedves fiam, ha nem kapnád meg a védelmemet, akkor vajon tudnál ilyen kétségbeesetten kiáltani Hozzám? Kedves gyeremekem, ha nem használnálak, akkor nem inkább ákoznál Engem ahelyett, hogy könyörgnél? Nem éreznéd inkább azt, hogy megérdemled a szeretetemet, ahelyett, hogy azt érzed, érdemtelen vagy rá? Kétségbeesésed és a vágyad, hogy másoknak segíts, a gyógyszered. Krónikus betegséged hamarosan eltűnik, és biztosan fogod tudni, hogyan ismerj fel és szolgálj másokat, akik szintén betegek. Menj, gyeremekem, és tudd, hogy egy napon nem csak az egyenruhát fogod hordani, hanem birtokodban lesznek azok a fegyverek is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy győzedelmesen menetelj előre az Én parancsomra. Gyeremekem, ne aggódj amiatt, hogy nem felelsz meg. Intenzív kétsgbeesésed garantálja az áldásaimat. Igen szerencsés vagy, mert felismered a szükségszerűségét annak, hogy igaz katonává válhass; azonban minden az én ütemtervem szerint történik, és nem a tiéd szerint. Minél többet kiáltasz hozzám segítségért, annál jobban tapasztalod a szeretetemet. Csak könyörögj. Fuss minél gyorsabban, kedvesem; sose lassíts vagy nézz hátra.”
Kategória: Könyvek
